Az ásatás

A lelőhely, a borsodi földvár Északkelet-Magyarországon, Miskolctól mintegy 30 km-re északra, Edelény város határában, a Bódva folyó partján egy alacsony dombon helyezkedik el A vár sáncaira és belső területére egyaránt kiterjedő ásatást 1987-1999 között végeztük Az előkerült leletek alapján bizonyos, hogy a település leégett, valamennyi háza egyszerre pusztult el a falut sújtó tűzvészben.


A falu

A 10. századi település házai kivétel nélkül a feltárt dombon lévő árok két szélén álltak. A feltárt területen nyolc házat meglehetős alapossággal sikerült megfigyelnünk. A házak kisméretűek, általában 4,4x3,5 méteresek voltak, egyetlen helységből álltak, bejáratukra utaló nyomokat a legtöbb esetben nem találtunk. A vörösre, olykor szürkére, porhanyós állagúra égett agyagban igen sok követ találtunk. Az omladékok között, illetve alatta feküdt a házak felszerelése, edények, mezőgazdasági, és munkaeszközök, csonttárgyak. Minden ház omladéka között nagymennyiségű és változatos fajtájú gabonamagot találtunk, amelyek a házak leégése következtében elszenesedtek.


Zsilipelt falú ház

Hasonló helyzetet figyelhettünk meg a 7. háznál is, ahol egy 3,3 x 3 méteres területen 8-10 cm vastag égett gabonamagból álló réteget, megközelítőleg fél mázsa terményt találtunk. A ház omladéka az égett gabona magvak alatt helyezkedett el. A Borsodon feltárt 10. századi faluban legalább két háznál valószínűsíthető, hogy padlása volt. Ha ugyanis a háznak nem lett volna padlása, a gabonamagvak nem kerülhettek volna az omladéka fölé. A padlást általában vastagon letapasztották. Ezzel kettős célt szolgáltak. Szigetelték és a tűztől védték a tető fa alkatrészeit, de biztosították a magok szennyeződés és veszteség nélküli tárolását is. Különösen a 7. ház esetében figyelhettünk meg hasonló állapotokat. Itt ugyanis a gabonamagvak mellett két ekevasat, rövid kaszát, baltát, kolompot is találtunk a ház omladéka felett. Ezekről feltehető, hogy a magvakkal együtt a padláson tárolták őket.

Valószínű, hogy a kemence közelében egy tároló alkalmatosság, egy "polc" lehetett. Ezt indokolja, hogy a kemence közeléből előkerült különféle méretű és formájú több mint 10 edényt, bizonyosan nem használták egyszerre.

Földfelszínen álló, fa építésű házunk nem egyedülálló a hazai régészeti leletanyagban. De akad példa, ha nem is túlságosan gyakran, egyszerű füstelvezetésre, illetve kemencék kürtőjére is. Valószínű tehát, hogy az igen egyszerű földbeásott gödörház mellett, amelynek nem volt sem padlása, sem kéménye, már a magyarság Kárpát-medencei megtelepedése óta számolhatunk fejlettebb építkezési móddal is. A magyarság famunkákkal kapcsolatos ismereteit bizonyítja ács szavunk is, amely honfoglalás előtti, ótörök eredetű jövevény nyelvünkben.

Európában a fának mint építőanyagnak kétféle felhasználása ismert. Amint azt régészeti adataink mutatják, a többé-kevésbé megfaragott szálfák, gerendák egymásra fektetésével készített boronafal készítési technikáját jól ismerték őseink. De nem zárhatjuk ki, hogy e mellett, használták a másik, gerendavázas, pallókkal kitöltött, úgynevezett zsilipelt falas építési módot is. Ezt a szerkezetet mutatja be jelen rekonstrukciónk.


Szerző: Dr. Wolf Mária - Nemzeti Múzeum