Kozmikus gondolkodásmód

Az időben való tájékozódás mértékéül már a ködbevesző múltban is a Nap járásának megfigyelése szolgált. A nap járása jelezte az idő múlását napkeltétől napnyugtáig. Az év napjainak pergését pedig a napkelte helyének változásával tartották számon. Egy év alatt a két napfordulópont közötti szakaszt a napfelkelték helye oda s vissza bejárja. Ha ennek az évenként újra és újra megismétlődő ciklusnak egy képi megfelelőt keresünk olyan képletek jöhetnek szóba, amelyeknek négy kitüntetett pontja van és szimmetrikusak. A két leggyakrabban használt szimbólum a két merőleges átlóval négy egyenlő részre osztott kör és négyzet. A sarkalatos pontok közötti időszakokat jelző egyes szegmenseket az évszakra jellemző napsütésnek megfelelően árnyalva olyan ábrához jutunk, ahol két azonos színű mező között két az előző kettőtől és egymástól is különböző színű mező található. Tehát azonos szín jelzi a tavaszt és az őszt, ettől egy világosabb, élénkebb a nyarat, és egy sötétebb, hidegebb a telet.

Ennek a felfogásnak egy igen szép példája ez a korondi tányér. A Nap járását ily módon figyelemmel kísérő ember számára a Nap nem csak az időt, de a teret is négy részre osztja. A kör alakú horizonton egy negyedet elfoglalnak azok a pontok, ahol a Nap fel szokott kelni, egy negyedet azok a pontok, ahol a Nap lenyugszik. A kettő között lévő negyed az, ahol a Nap mindig magasan jár. A negyedik negyed lényegileg különbözik az előző háromtól: itt sohasem jár a Nap. A négy világtáj ebben a szemléletben egy olyan rendszert alkot, amelyben hármat a Nap határoz meg, a negyediket, az Északot pedig a Nap hiánya. Ezért szokták ezt 3+1-es rendszernek nevezni.

Ezt a "kozmikus" gondolkodásmódot érhetjük tetten a veleméri templom méretarányaiban, a fenti módon definiált térben való elhelyezkedésében, és a napjárás által jelölt időben való megnyilvánulásaiban.


A veleméri templom

Velemér községről 1275-ből van először okleveles adatunk. Neve valószínűleg "fehér fény"-t vagy "napsütés"-t jelent.

Templomát építészeti stílusa alapján a szakértők a XIII. sz. utolsó évtizedeire datálják. A fellelhető adatok szerint mindig a "Szentháromság-templom" nevet viselte. Ezért láthatjuk a diadalív belső oldalán a templom címerét a hármas kört (a "tányért").

Az év leghosszabb napján, a nyári napforduló idején, a felkelő Nap első sugara, amely a templomba érkezik, a Mária köpenye alatt oltalmat remélő bűnösökre esik. Amikor a Nap eléri a templomhajó tengelyének síkját a szentély keleti, rés alakú, gótikus ablakán bejövő fénysugár a padlóra rajzolja a belső térnek a szentélytől legtávolabbi pontját, a nyugati falon lévő bejárat küszöbét.


Ahogy a Nap tovább halad égi útján, elérkezik egy olyan pontra, ahonnan már nem tud bevilágítani a szentély ablakán. A templomba érkező utolsó fénysugár jelöli ki a szentélyt elválasztó diadalív talppontját.


Az éves ciklusban ismétlődő idő másik sarkalatos pontján - napéjegyenlőség idején- amikor a felkelő Nap sugarai a déli fal középső (második) ablakának képét teljes egészében a padlóra rajzolják, akkor az első (nyugati) ablak képe kijelöli az előbb megtalált küszöbhöz tartozó ajtó keretét. A harmadik (keleti) ablak képének csúcsa pedig a második (középső) ablak képének csúcsával összekötve meghatározza az északi fal alapvonalát és ezzel a templom keresztirányú méretét.


Végül február második felében (a keleti holdújév idejének környezetében) a lemenő Nap utolsó sugarai a nyitott ajtón át bejőve megmutatják, hogy a másik világból a résen át bejövő fényből az általa kifeszített térben a Világ Világossága született, aki most Ítélkező Krisztusként trónol felettünk.


Egy keresztény templom méreteinek meghatározását láttuk. Nézzük meg mit ír erről a Szentírás:

És oda vitt engem, és ímé egy férfiú vala ott, tekintete mint az ércznek tekintete, és len-zsinór vala kezében és mérőpálcza; és a kapuban áll vala. (Ezék. 40.3)

És szóla nékem az a férfiú: Embernek fia! láss szemeiddel és füleiddel hallj, és figyelmetes légy mindarra, amit mutatok néked; mert hogy ezeket megmutassam néked, azért hozattál ide: hirdesd mindazokat, a miket látsz, Izráel házának. (Ezék. 40.4)

Ezután aprólékosan lemérték a falakat, kapukat, küszöböket, oszlopokat, őrkamrákat stb.

És ezek az oltár mértékei singek szerint (egy sing tesz egy közsinget és egy tenyért): talpa vala egy sing magas és egy sing széles, korlátja pedig a szélén köröskörül egy arasznyi. És ez az oltár magassága: ... (Ezék. 43.13)

És visszavitt engem a szenthely külso kapujának útjára, mely keletre néz vala; és az zárva volt. (Ezék. 44.1)

És monda nékem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert az Úr, az Izráel Istene ment be rajta, azért be lesz zárva. (Ezék. 44.2)

A kétféle hagyomány összevetéséből látjuk, hogy közös gyökerük kell legyen. Mindkét esetben a földi halandótól magasabb hatalom határozza meg a templom méreteit, arányait és mindkét esetben a keleti kapun (résen, ablakon) át érkezik a belső, megszentelt térbe.


Szerző: Pap Gábor nyomán Kovács Lajos